Amnesia The Dark Descent: Egy felfedezésre épülő, túlélő horror játék, amit a Frictional Games fejlesztett, és adott ki 2010-ben. A karakterünk tárgyak sokaságával képes interakcióba lépni a játék során, mely nem haszontalan, mivel az asztalok fiókjai, szekrények, polcok, ládák értékes loot-okat rejthetnek, ilyen például a lámpaolaj, és a gyufa. A szekrényekben ritkább esetekben találhatunk ilyen eszközöket, de gyakran szolgálhatnak búvóhelyül. Ez volt az első játék, melyben a szekrény ezt az egyértelmű és kézen fekvő feladatot szolgálja, mégis olyan ötletesnek bizonyult, hogy az óta több játékban is felhasználták, és milyen jól tették (Outlast, Alien Isolation). Fegyverek nem állnak rendelkezésünkre, hogy megvédjük magunkat a különböző szörnyek ellen melyekkel a játék során találkozunk, az egyetlen esélyünk tehát a menekülés és bujkálás. A főszereplőnk nem csupán testi épségére, de az elméjére is vigyáznunk kell, ha túl sok időt töltünk a sötétben, vagy bámulunk egy szörnyet, vizuális, illetve hang effektekkel érezhetjük, hogy ez karakterünk elméjének túl nagy teher. Ennek a folyamatnak a visszafordítására, fényre, vagy feladatok megoldására van szükség, illetve kevésbé szerencsés esetben, várni, míg a karakterünk elájul, majd újra magához tér.

A történet zseniális, talán az egyik legjobban eltalált része a játéknak, az atmoszférája mellett, épp ezért nem kívánom le spoilerezni. Egyetlen gyengeségként maximum az hozható fel, hogy egyes szörnyek első nadrág cserélés után már kevésbé ijesztőek, ennek grafikai okai is vannak.

SOMA: Ha már a Frictional games-el kezdtem, velük is folytatom, 2015-ben megjelent a SOMA, melynek erőssége úgyszintén a elsősorban történetben rejlik. A Friction games sok mindenben nem tér el, a jól megszokott recepttől, mely az Amnesia készítésénél is bevált, és ez szerencsére egyáltalán nem volt a játék kárára, azon kívül, hogy bizonyos dolgok amolyan déjà vu-ként érhetik a játékost, ha már játszottak az Amnesia-val. Viszont ennek a játéknak egyik különlegessége, a filozófiai kérdések, melyeket játszása során felvet, illetve az atmoszférát ismételtem jól eltalálták az alkotók, az Amnesia-val ellentétben, itt kifejezetten futurisztikus környezetbe csöppenünk, pontosan 2104-be, az 1800-as évek helyett.

Alien Isolation: Az általam ismert egyetlen játék, ahol képes a korábban készített film hangulatát hozni a játék, néhány apró, de megbocsájtható hibával, az atmoszférájával és grafikájával, még talán felül is múlja azokat. A Mozgás érzékelő (Motion Detector) a játék során az egyik legjobb eszköz arra, hogy túléljünk, és arra is, hogy feleslegesen hozzuk magunkra a frászt olykor, illetve a játék szempontjából az egyik legfontosabb hangulatépítő eszköz az atmoszféra felépítéséhez, melyet az első Alien filmekből is megszoktunk. A játék designja is tökéletesen el van találva, egy fajta kettős érzetet ad, egyszerre érezzük magunkat a múltban, (olyannyira, hogy a számítógépekre előbb jut eszünkbe a nagymama által használt kompúter, mint az, hogy számítógép) Másfelől egy olyan űrállomáson vagyunk, amiről el hisszük, hogy működik, és messze felülmúlja a mostani technikát. Az Alien pedig épp azt nyújtja, amit egy alientől várnánk, komótosan kiírtja a fedélzetet. Fegyverünk ugyan van, de ezek többsége haszontalan az idegennel szemben, kivéve a lángszórót, de az is csak arra elég, hogy elhessegessek magunktól kritikus esetben, illetve a történet jelentősebb részében még csak a jelenlétéről se tudunk ennek a fegyvernek. Tehát megpróbálni megölni, abszolút felesleges. A szörnyet nem dicsérem, mivel az elsősorban az író érdeme, hogy olyan jó lett amilyen, de grafikai kivitelezése a szörnyetegnek igazán jól sikerült, illetve több apró részletre is megfelelő figyelmet szenteltek.

 A Játékbak vannak kevésbé ijesztő, viszont borzasztóan frusztráló részek is. Elsősorban az androidokra gondolok, akik úgy döntenek a játék egy bizonyos pontján, hogy ők is ki akarnak nyírni, és gyalogtempóban csoportosan próbálnak elkapni, bár őket agyon lehet lőni kis golyó pazarlással, de azon kívül, hogy többszörös agyvérzést kapsz, nem sok pluszt ad a játék élményhez. A legkellemetlenebb, és legfrusztrálóbb rész az volt, amikor egyszerre keresett a xenomorph és üldözött egy android, melynek minden nemű logikát elhanyagoló végeredménye az lett, hogy az android kirángatott a szekrényből melyben elbújni szándékoztam, a xenomorph pedig engem ölt meg, ahelyett, hogy felzaklatta volna az android a puszta jelenlétével, és lányos zavarában kettétépte volna azt. Egyébként egy szuper játék.